Relativisztikus elektronok: amikor a klasszikus impulzus csődöt mond
1 · Jóslás
Egy 400 keV-os elektron elég gyorsan mozog ahhoz, hogy a relativisztikus hatások számítsanak (β ≈ 0.83). A egyszerű nem relativisztikus de Broglie-képlet λ = h/√(2mK) még pontos hullámhosszat ad-e ennél az energiánál?
- De — a nem relativisztikus képlet bármely elektronenergiánál jól működik.
- Nem — ennél az energiánál az elektron impulzusát relativisztikusan kell számolni; a nem relativisztikus képlet észrevehetően téves lenne.
- A hullámhossz-számítások egyáltalán nem függenek relativisztikus hatásoktól.
2 · Előkészítés
- Nyisd meg az electron-ke-comparison előbeállítást, és nyomd meg a Visszaállítást. Az előbeállítás alapértelmezett mozgási energiája 400 keV, ami β ≈ 0.83-at ad.
- Engedélyezd a de Broglie-hullámhossz kijelzőt.
- Állítsd be az elektron mozgási energiáját minden mérésnél (mind a relativisztikus tartományban), és rögzítsd a de Broglie-hullámhosszát a relativisztikus impulzusképlettel.
3 · Adatgyűjtés
| Mozgási energia K (eV) | de Broglie-hullámhossz λ (pm) |
|---|---|
| 200000.00 | |
| 400000.00 | |
| 600000.00 |
Ábrázold a λ hullámhosszat (y-tengely) a K mozgási energiával (x-tengely) szemben a három mérésedhez.
4 · Elemzés
- Egy mérésnél számítsd ki a relativisztikus impulzust pc = √(K(K + 2m_ec²)) (m_ec² ≈ 511 keV, az elektron nyugalmi energiája), majd λ = hc/(pc) — gondosan váltva az egységeket. Hasonlítsd a táblázathoz.
- Magyarázd meg, miért redukálódik a relativisztikus pc = √(K(K + 2mc²)) impulzusképlet a jól ismert nem relativisztikus p = √(2mK) alakra, amikor K jóval kisebb a mc² nyugalmi energiánál — és miért bomlik meg ez a közelítés, amint K összemérhetővé vagy nagyobbá válik mc²-nél.
5 · Kiterjesztés
- Az elektron nyugalmi energiája m_ec² ≈ 511 keV. 400 keV mozgási energiánál az elektron teljes energiája már kb. 78%-kal több a nyugalmi energiájánál — biztosan relativisztikus tartomány. Magyarázd meg, miért van a fizikusoknak az a tapasztalati szabálya, hogy a relativisztikus korrekciók akkor válnak fontossá, ha a mozgási energia a nyugalmi energia kb. 10%-ához közelít.
- A részecskegyorsítók rutinszeresen érnek el a részecske nyugalmi energiájánál óriásian nagyobb mozgási energiákat (ultrarelativisztikus). Magyarázd meg, miért válik abban a szélsőséges határesetben pc ≈ K (az impulzus-energia és a mozgási energia majdnem egyenlő), noha ez a hétköznapi, nem relativisztikus sebességeknél nyilvánvalóan nem igaz.
A fizika a kísérlet mögött
Relativisztikus impulzus-energia összefüggés
Relativisztikus részecskénél az impulzus és a mozgási energia a (pc)² = K(K + 2mc²) kapcsolaton át kapcsolódik, a teljes relativisztikus energia-impulzus relációból E² = (pc)² + (mc²)² levezetve. Ez csak K ≪ mc² esetén redukálódik a jól ismert nem relativisztikus p = √(2mK) alakra.
Modern fizika
- Fényelektromos jelenség: éles energia-küszöb
- Fényelektromos jelenség: fékezési feszültség
- Valódi fotocella: a nátrium kilépési munkája
- Compton-szórás: hullámhosszeltolódás 90°-nál
- Compton-szórás: maximális eltolódás visszaszórásnál
- Compton-szórás: sekély szögű összehasonlítás
- A Balmer-sorozat: a hidrogén látható színképvonalai
- A Lyman-sorozat: a hidrogén ultraibolya vonalai
- A Paschen-sorozat: a hidrogén infravörös vonalai
- Radioaktív bomlás: szén-14-es kormeghatározás
- Orvosi radioizotópok: a technécium-99m rövid felezési ideje
- Magkötési energia: a cseppmodell